Köszönöm a kedves olvasóimnak akik a legelső blogom óta emlékeznek arra a kérésemre, hogy csak e-mailt írjatok komit ne! :) Pedig én már el is felejtettem, de már rájöttem! :)
A blog (ahogy az összes történetes és stb. is) bezár. Bocsánatot kérek kedves olvasóimtól, de már nem vagyok biztonságban itt. Ez van. Innentől a segítségetek nélkül kell megbirkóznom az élet kegyetlenségeivel. :) És bőgve írom nektek ezt, mert nagyon fogtok hiányozni, de lebuktam. Nem is gondoltam ara, hogy bárki is olvasni fogja ezt az ismerőseim közül, de úgy látszik igen. Nem túl összeszedett gondolatok ezek, de ez van. :) Szóval köszönöm a sok támogatást amit adtatok a nikis ügy elmesélése után illetve a papám halála után. A többi dologgal egyedül birkózom meg. Teljesen egyedül, mert a családom már nem az igazi. Apu alig van itthon, anyuval pedig csak üvöltözünk. Biztos csak dramatizálok a tinédzserség miatt. Mindegy.
Szóval...TÖBB EZER PUSZI NEKTEK! :) IMÁDLAK ÉS IMÁDNI is foglak titeket. Még akkor is ha megharagudtok rám. Szerintem itt fejeztem be a blogolást de ha nem akkor álnéven írok tovább.. :) A többi bejegyzés törölve. :) Hát akkor... utoljára...
xx. Rosie
